A mai napon hat hazafi tárgyalása zajlott Pest Megye egyik városának bíróságán. Mind a hatuk ellen feloszlatott társadalmi szervezetben való részvétel szabálysértése miatt indult eljárás, volt, akinek a Horthy-meneten való részvétel (2009. november 22.), volt, akinek pedig azért kellett a bíróság elé állnia, mert egy kettőskereszt-állításon a nemzeti színű szalagot, koszorút az Új Magyar Gárda Mozgalom nevében helyezte el. Védelmüket dr. Fila László, a Jobbik Jogsegélyszolgálatának ügyvédje látta el.

A bíró a rendőrségi igazoltatások kapcsán készült feljelentések áttanulmányozását és a hazafiak meghallgatását követően arra az álláspontra jutott, hogy az eljárás alá vont személyek semmiféle szabálysértést nem követtek el. A meghallgatások eredményeképpen nyilvánvalóvá vált, hogy a rendőri jelentések – mint sok hasonló esetben – egyáltalán nem fedik a valóságot, iratellenesek voltak, állításaikat nem támasztották alá bizonyítékokkal, mivel sem az eljárás alá vont személyek által viselt ruházat, sem az általuk tanúsított magatartás nem egyezett azzal, amit a rendőrség állított. A rendőrség a Horthy menetben részt vevők közül még vöröskeresztes karszalagos személyt is eljárás alá vont, holott az elsősegélynyújtókat még a hadijog is külön védelemben részesíti.
A feloszlatott társadalmi szervezetben való részvétel szabálysértése keretében a rendelet olyan tevékenység végzését rendeli büntetni, amit a Magyar Gárda Egyesület kapcsán bírósági ítélet tiltott meg, ilyen tiltott tevékenységek végzésére azonban nem került sor a hazafiak részéről.

A bíróság végzéseiben kimondta azt, hogy az eljárásokat meg kell szüntetni, mert a demonstráción való részvételével nem követett el senki szabálysértést. Ezen túl azt is megállapította, hogy a rendőrség  önkényesen és jogellenesen járt el, amikor e személyeket feljelentette a fenti szabálysértés elkövetésének gyanúja miatt. A bíróság határozott, Alkotmánybírósági döntésekkel alátámasztott  álláspontja szerint, alapjogot – és ezen belül gyülekezés, és véleménynyilvánítás jogát – csak konkrét eset kapcsán és kizárólag másik alapjoggal lehet korlátozni, és hivatkozott a feloszlató ítéletre is, amely kimondja: „a bíróság döntése a Magyar Gárdát alkotó természetes személyek jövőbeli egyesülési és gyülekezési jogára -  mint anyagi jogi jogosultságra – kihatással nincsen, az e jogok jövőbeli gyakorlásával kapcsolatos kérdéseket nem dönti és nem is döntheti el.”

A bíró  hosszasan sorolta azokat a jogi érveket, amelyek miatt a konkrét ügyekben nem volt jogellenes az egyforma ruha, az összetartozás, a nemzeti érzelműség – mint ahogy azt tudtuk eddig is, de jó volt kimondva, egy bíró szájából hallani. Azt, hogy a hazafiak csak állampolgári jogaikkal éltek, amikor a demonstráción az általuk megválasztott ruhában jelentek meg, egy csoportban sétáltak, sőt, akkor is, amikor egy (be nem tiltott) mozgalom tagjaiként jelölték meg önmagukat. 

A végén késztetést éreztem tapsolni és kezet rázni az ügyek bírájával, e kiváló  jogásszal, aki az Alkotmány szabályait és szellemiségét is ismerve, pusztán a jogszabály szövegéből kiindulva hozta meg részrehajlás nélküli és politikai befolyástól mentes döntését.

A tárgyalások megkezdése előtt nem volt idő átbeszélni senkivel a saját  ügyét, mégis – mint kiderült – az volt a célravezető, hogy mindenki egyszerűen csak az igazat mondta el. Azt, ami valójában történt. Az igazsággal szemben pedig nincs erősebb fegyver, ha a döntéshozó valóban egy pártatlan szakember, mint ahogy ebben az ügyben láthattuk.

Az egyetemen azt tanítják, a bíróságokon nem igazságszolgáltatás, hanem jogszolgáltatás zajlik. Pedig az igazság sincs sokkal messzebb, csak egy kicsit jobban kell törekedni arra, hogy kiderüljön. És ha kiderült, merni kell kimondani. 


dr. Seres Krisztina
Jobbik Jogsegélyszolgálat

2010. május 13-ának borongós délutánján Maginyecz Antalt, az Új Magyar Gárda Mozgalom gyömrői gárdistáját kísértük utolsó útjára.
A Jobbik Gyömrői Alapszervezete, a Jobbik Jogsegélyszolgálata és a megemlékezők már napokkal korábban egyeztettek annak érdekében, hogy ne ismétlődhessen meg az a számos helyen (Abonyban, Csömödéren, Nagybörzsönyben) megtörtént eset, hogy a temetés közben vagy annak végén a rendőrség zaklató jelleggel igazoltatta a gyászolókat. Bármennyire is ki akartuk küszöbölni a kegyeletsértő hatósági cselekményeket, a délután sajnos másképp alakult. 


Már a temetés kezdetekor feltűnt, hogy a ravatalozótól nem messze a sírok között két – alkalomhoz nem illő öltözetben megjelent – egyén (civil ruhás rendőr) filmezte az eseményt és az azon részt vevő személyeket. A temetést figyelemmel kísérték annak végeztéig, annak ellenére, hogy a temetési szertartás helyszínén végig táblák jelezték, hogy a rendezvény zártkörű és belépés csak meghívóval lehetséges.


A temetés végén az elhunyt családjától elköszönve a rokonok és barátok elhagyták a temetőt az onnan kivezető egyetlen úton.
Ekkor vettük észre, hogy ennek az útnak majdnem a végén állt három rendőrautó, ezek mellett pedig hat rendőr, akik az utat lezárva a temetőből kifelé tartó személygépkocsikat állították meg. Minden igazoltatott személy adatait felírták az ún. RK lapra, akik csak ezután haladhattak tovább.

A helyszínen lévő legmagasabb rendfokozatú rendőrt, egy őrnagyot többen megkérdezték, hogy miért történik ez a törvénytelen, kegyeletsértő és megalázó bánásmód. Ő válaszul közúti ellenőrzés lefolytatására hivatkozott. Egy mellékutcában, amely egyedüliként a temetőből vezet kifelé, a tömeges közúti ellenőrzés indokoltsága igencsak megkérdőjelezhető (vagyis az indok egyenesen nevetséges!), különösen, ha tudjuk, hogy a temetésen az Új Magyar Gárda Mozgalom formaruhájában is részt vettek.


Az igazoltatások közben a Jobbik Jogsegélyszolgálatának a temetésen részt vevő tagjai és az elhunyt leánya, Bakonyvári Ágnes is a helyszínre érkeztek. Bakonyvári Ágnes kérdőre vonta a helyszínparancsnokot, hogy mit is csinálnak egy gyászoló gyülekezet tagjaival a temető bejáratától nem messze, azonban az őrnagy „úr” válasz helyett felszólította őt, hogy hagyja el az úttestet, mert az őmellette való álldogálással Bakonyvári Ágnes szabálysértést követ el. Eközben az őrnagy és csatlósai további felszólításokat vetettek oda több személy (különösen a rendőröknek „rögtönzött képzést nyújtó” jogászok) felé, akik a közelükben álltak és szerették volna megtudni az intézkedés célját.

Amikor Bakonyvári Ágnes – mivel választ nem kapott arra, miért is történik ez a kegyeletsértő eljárás és a gyászolók zaklatása – nem távozott, az őrnagy közölte, hogy „na jó, nekem ebből elegem van, feljelentem!”, tehát válasz helyett a megtorlás eszközével élt.


Jól hallottuk azonban, hogy az őrnagy – amikor Bakonyvári Ágnes megkérdezte, miért csak bizonyos autók utasait igazoltatják – maga vallotta be, hogy csak a fehér inges személyeket igazoltatják.

Ennél szembetűnőbb diszkriminációt – különösen egy temetésen – el sem tudtunk volna képzelni! Túl azon, hogy az igazoltatás alapvető szabályait nem tartották be - mivel az igazoltatás indoka (a közrend, közbiztonság védelme) egyértelműen hiányzott -, a felvételeket teljesen jogellenesen, a rendőrségi törvény megsértésével, az adatvédelmi biztos vonatkozó állásfoglalásának figyelmen kívül hagyásával készítették, még be is vallják, hogy a közúti ellenőrzés is önkényesen, a viselt ruházat szerint zajlik. Bár én személy szerint nem emlékszem, mióta is tilos, rendőri intézkedésre okot adó ruhadarab a fehér ing…


Az elhunyt leánya, Bakonyvári Ágnes elmondta, mennyire felháborítónak tartja a rendőrök magatartását, amellyel a gyászolókat provokálták és egy családi eseményt zavartak meg a közúti ellenőrzésnek álcázott vegzálással.

Megosztotta velünk, hogy édesapja múlt hét pénteken az ő karjai közt halt meg. Szívrohamot kapott és nem ért ki hozzá a mentő (magyar egészségügy; sok ide a 10 millió magyar?). Az Új Magyar Gárda Mozgalom szimptaizánsai aznap édesapja felett virrasztottak, majd a temetésen a koporsót vállukon vitték a végső nyughelyig. Anti bácsit gárdista egyenruhájában temették el.


A gyászt, a temetés végének meggyalázása miatti fájdalom erősítette, az indulatok csak jobban a felszínre kerültek.
Bakonyvári Ágnes elmondta azt is, hogy – számítva a Jogsegélyszolgálat segítségére – minden jogi lépést megtesz amire csak lehetősége van, mert fel kell lépni a hatósági önkény ellen, hogy ez más esetben ne ismétlődhessen meg.
Az intézkedő rendőrök adatait felírtuk, a gyászolók közül többen jelezték, hogy ellenük panaszt és feljelentést kívánnak tenni.


A rendőrség ismét maga alatt vágta a fát: aki eddig nem került kapcsolatba hatósági tevékenységükkel, az most láthatta, hogyan is működik egy „indokolt, szabályos és jogszerű” rendőri intézkedés.
Pár emberrel megint többen lettünk…


Anti bácsi, nyugodjon békében! Egy igaz magyar, férj, apa, nagyapa, gárdista, aki még a végső búcsút követően is a jó ügyet szolgálta!

Dr. Seres Krisztina
Jobbik Jogsegélyszolgálat
http://jobbikjog.hu

Minden híresztelés ellenére nem sért semmilyen jogszabályt Vona Gábor (és más sem) azzal, hogy a Parlamentben az oroszlános mellényben vesz részt az alakuló ülésen.

Az idevonatkozó - egyébként teljesen alkotmányellenes - rendelet, csak a betiltott társadalmi szervezet formaruhájára vagy ahhoz hasonló viseletre vonatkozik és kizárólag abban az esetben, ha az nyilvános rendezvényen történik.

A mellény önmagában nem formaruha, hanem csak annak egy része. Az Országgyűlés alakuló ülése pedig nem nyilvános rendezvény, mivel az nem látogatható korlátozás nélkül. (Nyilvános rendezvény: a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvény, továbbá az olyan rendezvény, amely mindenki számára azonos feltételek mellett nyitva áll.)

Azonban mivel a parlamenti eskütételre csak a meghívottak mehetnek el, így a lendvai-bencze féle hiszti teljesen értelmezhetetlen a jogászaink számára. Amennyiben a rendőrség bármilyen formában megsérti a mellényt viselő(k) alapvető alkotmányos jogait - tehát akadályozza az Országgyűlés működését (képviselők és egyéb közjogi méltóságok munkáját) - úgy a Jobbik Jogsegélyszolgálata súlyos tízmilliókra fogja perelni a hatóságokat, és lehetőség szerint az eljáró rendőrök és a parancsot kiadók magánvagyonából fogja azt behajtatni a törvényes keretek között.

Hunyadi Gábor
a Jobbik Jogsegélyszolgálat vezetője
www.jobbikjog.hu

Megdöbbenve olvastam a Fidesz-kormány frissen kinevezett belügyminiszterének első nyilatkozatát. Hihetetlen és kifejezetten félelmet keltő, hogy a rendőrség irányításáért mostantól felelős miniszter törvényesnek ítéli meg azt a több száz brutális rendőri bántalmazást, a gumilövedékkel fejmagasságban történő lövöldözéseket, szemkilövéseket, egyéb maradandó fogyatékosságot okozó testi sértéseket, amelyeket Budapest utcáin a Gergényi parancsnoksága alatt álló rendőrök követtek el 2006 őszén.

Ezúton tájékoztatom miniszter urat, s az őt kinevező miniszterelnök urat, hogy mára bírósági ítéletek sokasága, továbbá a rendőrség részéről - a károkozás jogellenességének elismerését jelentő - peren kívüli egyezségek, kártérítések sokasága bizonyítja, hogy a 2006. őszi rendőri vérengzés durván jogsértő volt, ideértve természetesen az önkényes előállítások, őrizetbe vételek százait is, amelyek elszenvedőivel szemben sorra születtek és születnek az eljárásokat megszüntető határozatok, illetve felmentő ítéletek.

Megküldöm Pintér miniszter úr részére a 2006. őszi tömeges jogsértések feltárására létrejött Civil Jogász Bizottság 260 oldalas jelentését. Kérem a 2006. őszi jogsértetteket, áldozatokat, s különösen az eseményeket átélt Fidesz-szimpatizánsokat, hogy ők is osszák meg emlékeiket miniszter úrral, írják le számára a velük történteket. Kérem továbbá őket, valamint jogi képviselőiket, így különösen a legtöbb áldozat jogi képviseletét ellátó Nemzeti Jogvédő Szolgálatot, hogy küldjék meg a már megszületett bírósági és egyéb hatósági határozatok másolatát miniszter úrnak.

Büntetőjogászként és az Európai Parlament szabadságjogi bizottságának tagjaként különös aggodalommal tölt el annak lehetősége, hogy - amennyiben Pintér miniszter úr a négy évvel ezelőtt történteket törvényesnek tekinti - ehhez hasonló jogsértések az ő irányítása mellett a jövőben is előfordulhatnak. A 2006. őszi jogsértések elszenvedőinek s az egész magyar és nemzetközi közvéleménynek a megnyugtatása érdekében szükségesnek látom, hogy Pintér Sándor miniszter úr haladéktalanul tisztázza az esetleges félreértést, illetve vonja vissza nyilatkozatát s kérjen bocsánatot az áldozatoktól.

Morvai Krisztina

A választások április 11-i fordulóján történt botrány egyértelműen a rossz szabályozás és az Országos Választási Iroda (OVI) tétlenségének következménye.  A 2007-es törvénymódosítás miatt kialakult képtelen helyzetre (2-3 ezer választópolgár leszavaztatása egy szavazókörben) az OVI sem a 2008-as népszavazás, sem a 2009-es EP-választások során nem reagált, holott a helyi választási irodák jelezték a problémát.

Ez a tétlenség jellemző az elmúlt húsz évre, ahol a törvényhozás és a jogszabályok végrehajtására hivatott szervek nem foglalkoznak az emberek problémájával, és még akkor is csak a felelősséget hárítják, amikor „ég a ház”. Most is egy olyan szervre mutogattak (OVB), amely a legkevésbé tehetett a kialakult helyzetről, pusztán az egymásnak ellentmondó törvényeket próbálta értelmezni. Azonban az alapvető probléma (az egy helyiségbe terelt rengeteg szavazó) fennáll, és fenn fog állni a második fordulóban is.

Április 25-re már történtek olyan adminisztrációs változtatások, amivel elkerülhető lesz az elhúzódó szavazás, azonban a sorbanállás nem. Az átjelentkező szavazók névjegyzékbe történő felvétele (ez a leginkább időigényes mozzanata a voksolásnak) leegyszerűsödik, ezáltal várható, hogy a szavazókörök ajtaja 19 órakor bezárul. A problémamentes lebonyolításhoz szükséges az átjelentkezők közreműködése is. A Jobbik Magyarországért Mozgalom arra kéri a szavazókat, hogy vetessék fel magukat abba a névjegyzékbe, ahol szavazni kívánnak (ezt az illetékes jegyzőnél tehetik meg), és lehetőleg a délelőtti órákban menjenek vasárnap szavazni – a Jobbik jelöltjére.

Hunyadi Gábor
a Jobbik OVB-delegáltja